szemtanúk
Péter Zsolt: Rövid interjú Csöpi nénivel (Korompai Elekné)
a Száz éves házak ünnepén
2013. április 6.
Csöpi néni a Nyári Pál utca 9 alatt a III. emelet 10-ben lakik és nem nevesebb szomszéddal dicsekedhet, mint maga Karády Katalin.
– Mióta lakik ebben a házban?
– 75 éve, 1938-ban, még lovas kocsin költöztünk be.
– Hogyan fogadták az új szomszédot, az akkor már befutott színésznőt?
– Hosszú ideig nem is tudtuk, hogy ki ő. Nadrágban, férfias ruhákat viselt. Nem ismertük fel, mivel főként éjszaka ját haza. A háztartást egy férfi vezette, aki Karády öccse lehetett. Másfél év után rákérdeztünk a házfelügyelőnél, hogy ki lakik az I./1-ben, akkor derült ki, hogy Karády Katalin.
– Járt-e valaha Karády Katalin lakásában?
– Igen, amikor a fiúnak segíteni kellett odébb rakni a bútorokat, akkor megengedte, hogy bemenjek. Nem volt sok bútor, de nagydarab asztalokra, szekrényekre emlékszem és az asztalzongorára a madarakkal. Gyűjtötte a porcelánmadarakat, volt neki vagy száz darab. Mind „kirepült” amikor találatot kapott a ház.
– Sikerült-e személyes közelségbe kerülnie Karády Katalinnal?
– A légiriadók idején az egész háznak le kellett vonulni a légó pincébe. Mindenki cipelt valamit, ő is segített. Az egyik lakóbizottsági tagnak, Hajdú Vilmosnak pár hónapos babája volt. Neki például mindig segített levinni a gyermeket vagy a hozzávaló holmit. Amikor a kicsi sírt, ő odaállt hozzá és dúdolgatott. Sokat volt együtt velünk akkor. Borzasztó barátságos volt egyébként. Voltak olyan periódusok – bocsánat a kifejezésért – hogy, be nem állt a szája, annyit beszélt, vagy ha éppen rájött az énekelhetnék, akkor énekelt. Alig telt el egy-két óra, visszahúzódott és csak hallgatott.
– Kivel volt bizalmas kapcsolatban az akkori lakók közül?
– Senkivel. Miután visszamentünk az óvóhelyre mindenkivel megtartotta a három lépés távolságot.
– Hogyan vészelték át a lakók a bombázásokat? Voltak-e áldozatok?
– Lakott a II./12-ben egy öreg hölgy, aki sohase jött le a légó pincébe, mert fekvő beteg volt. Amikor 1944. szeptember 12-én bombatalálat érte a házat, a támadás után mindenki rohant hozzá, hogy mi történt vele. Szerencsére semmi baja nem történt. A hölgy a ház ellenkező oldalában lakott, amely nem kapott találatot, így szerencsésen túlélte a támadást. A lakások elsötétítésének szerintem nem sok értelme volt. Szeptemberben szép csillagfényes éjszakák voltak és a csillogó Duna mindenkinek irányt adott. Ha pedig mégis nagyon sötét volt, ledobtak egy Sztálin-gyertyát és kész.
– Feltételezem, Karády lakása is komoly sérüléseket szenvedett.
– Igen, a bombázások után tudtuk csak alaposabban szemügyre venni a romos lakást.
– Visszajött-e Karády a háború után?
– Nem. Nagyon sok időbe telt rendbe hozni a házat. Másutt is voltak lakásai, de akár a barátainál is lakhatott. A József főherceg például sokat járt ide hozzá.
– Ezekszerint igen előkelői látogatói is voltak Karády Katalinnak.
– Többnyire este vagy éjszaka jöttek. Nappal egyedül Ujszászy István kémfőnök, Karády vőlegénye járt ide civilben, de őt sem ismerte fel senki a házfelügyelőn kívül.
– Karádyról köztudomású, hogy sokat segített az üldözötteken a háború idején. Bújtatott a házban embereket?
– Ide soha senkit nem hozott, valószínűleg másutt tartotta őket. Ahhoz túlságosan közismert volt ez a lakás.