Írások
Karády Katalin:
Hogy lettem színésznő
Budapest, Wanner kiadás, 1941.
Karády Katalin első önéletírása, eredeti helyesírással és természetesen, rengeteg szépítéssel, a sokat emlegetett "X" felfedező, azaz Egyed Zoltán hírlapíró tollából. Bővebben»
Galsai Pongrác: K. K. és kora
Galsai Pongrác: Páternoszter. Budapest, Magvető Kiadó, 1983., 210-216.
Az úgynevezett „háborús nemzedékhez” tartozom. Az anschluss és a Halálos tavasz nagy sikerének évében: tizenegy éves voltam. Berlin elestekor és Karády elhalkulásának idején: tizennyolc. A háború: kegyetlen. Az ifjúság: szép. Főképp távoli emlékeinkben. És ha egyszerre történik meg a háború és az ifjúság? Óhatatlan, hogy emlékeinkben összevegyüljön a keserű meg az édes. Méreg és szaharin. Valami furcsa, marón kellemes íz gyűlik össze a számban. Azokból az időkből nincsenek dicsekvésre méltó emlékeim. No de mégis. Bővebben»
Kelecsényi László: Karády 100
Budapest, Noran Libro Kiadó, 2010.
Kelecsényi László filmtörténész, aki korábban két kiadásban is napvilágot látott társadalomtörténeti esszéjében foglalkozott a halhatatlan dívával, most egykori önmagával vitatkozva, palimpszesztként írta újra hajdani kéziratát. A kötetet Karády szerepeinek minden eddiginél részletesebb felsorolása és egy bőséges irodalomjegyzék egészíti ki. Bővebben»
Gajdó Tamás: „Ne kérdezd, ki voltam.”
A Karády Katalin-regény
Gajdó Tamás az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa az Ernst Múzeum Dívák, Primadonnák, Színésznők kiállítása kapcsán 2003-ban írta első tanulmányát Karády Katalinról. Az alábbi változatot néhány, eddig kevéssé ismert életrajzi-adalékkal egészítette ki szerzője. Bővebben»